Az egész falu megdöbbent, amikor az egyik helyi férfi egy hozzá hasonló nővel tért vissza a szülei házába: de hamarosan valami szörnyűség derült ki az új feleségéről. 😱😱
Az egész falu megdöbbent, amikor az egyik helyi férfi egy hozzá hasonló nővel tért vissza a szülei házába.
Az elmúlt években a városban dolgozott, és a falusiak már régóta nem hallottak felőle. Csak alkalmanként kaptak pénzt és rövid leveleket a szülei a fiuktól.
És aztán egy nap visszatért. Nem egyedül, hanem egy új feleséggel.
Az idős szülők örömmámorban teltek el: egyetlen fiuk végre családot alapított. Türelmetlenül várták a menyük találkozását… amíg meg nem látták.
Az asszony a fiuk mellett állt, egész arcát vastag kötés takarta, és csak a szeme látszott. 😢
Az anya megdöbbenve szorította a kezét a mellkasához.
«Fiam… mi baja van?»
De a fiú csak halkan válaszolt:
„Ne kérdezd, anya. Csak fogadd el feleségül.”
Attól a naptól kezdve csend telepedett a házra. Az újdonsült meny ritkán ment ki az utcára, kerülte az embereket, és csak a férjével beszélt, akkor is csak akkor, ha kettesben voltak.
A szomszédok suttogtak, találgattak és pletykákat terjesztettek. Egyesek szerint bűnöző, mások szerint boszorkány.
A szülők is kétségbeesettek voltak. Minden este hallották, ahogy az asszony halkan sír egy csukott ajtó mögött, és a fiuk valami vigasztalót súg neki.
Egyik este, mivel már nem bírták tovább, úgy döntöttek, hogy bekukkantanak az ifjú házasok szobájába, ahová 11 óra után bezárkóztak.
A meny a tükör előtt ült, és óvatosan levetkőzte az arcáról a kötést. És akkor a szülők meglátták, mit titkolt a menyük egész idő alatt 😱😲
Folytatás az első hozzászólásban 👇👇
A lámpa halvány fényében világossá vált – az egész arcát mély égési sérülések és hegek borították.
Az anya nem tudta visszatartani a sikolyát.
A fiú felébredt, felugrott, és azonnal rájött – minden lelepleződött.
„Igen…” – mondta halkan –, „most már tudod az igazságot.”
Elmesélte neki, hogy néhány évvel ezelőtt szörnyű tűzvész érte a városban. A kollégium égett, és ez a nő húzta ki a lángokból. Megmentette az életét, de ő maga szinte felismerhetetlenségig megégett.
„Nem tudtam elhagyni” – mondta, a szülei szemébe nézve. „Nem az arcába szerettem bele, hanem a szívébe.”
Ezek után az anya könnyekben tört ki, és odalépett a menyéhez. Először ölelte át – óvatosan, mintha félne megbántani.
És reggel a szomszédok újra suttogni kezdtek. Csak most már tisztelettel.