„Már csak egy évem van hátra. Gyere hozzám feleségül, szülj nekem egy fiút – és a családodnak soha többé nem lesznek anyagi gondjai” – mondta a gazdag földbirtokos.
A szegény tejeslány kétségbeesésében beleegyezett. De a nászéjszakájukon valami szörnyű dolog történt, ami megrémítette.
A szegény lány csak húszéves volt. Keze tej- és szénaszagú, csizmája pedig szinte mindig sáros volt. Egy régi faházban élt betegeskedő anyjával. Apja börtönben ült törleszteni nem tudó adósságai miatt.
A faluban az emberek sok mindenről beszélgettek, de a tény ugyanaz maradt: már nem volt kenyérkereső, nem volt pénz, és néha tényleg nem volt mit enniük.
Az anya hónapról hónapra egyre gyengébb lett. A gyógyszer drága volt. A lány hajnal előtt kelt, estig dolgozott a farmon, de alig volt elég kenyérre. Néha az ablaknál ült, és csak bámulta az utat, nem tudva, mitévő legyen.
És ekkor jelent meg az életükben egy gazdag férfi. Körülbelül negyvenéves lehetett. Drága öltöny, luxusautó, egy olyan ember nehéz tekintete, aki hozzászokott, hogy semmitől sem tagadják meg.
Belépett a házukba, és nyugodtan, szinte közömbösen így szólt:
„Segítek apádnak korán kiszállni. Rendezni fogom az adósságokat. A családodnak semmiben sem lesz szüksége. Csak annyit kell tenned, hogy feleségül jössz hozzám, és fiút szülsz nekem. Mindenesetre egy év múlva meghalok.”
Úgy beszélt, mintha egy földterület megvásárlásáról tárgyalna.
A fiatal nő hallgatott. Figyelte az arcát, az önbizalmát, és hirtelen megszánta. Negyvenéves. Gazdag. És mégis egyedül. Ismételte, hogy az orvosok legfeljebb egy évet adtak neki hátra.
A fiatal nő beleegyezett. Nem a pénz miatt – ezt mondta magának. Úgyis egy év múlva meghal. Az apját kiengedik, az anyját kezelésbe veszik. Mit veszíthet?
Az esküvő gyors és diszkrét volt.
De a nászéjszakájukon történt valami, ami teljes rémületbe taszította, és másnap reggel elmenekült a házból.
Amikor a férje elaludt, a fiatal nő egy szemhunyásnyit sem tudott aludni. A ház idegennek és hidegnek tűnt. Felkelt, hogy végigmenjen a folyosón, és véletlenül fényt látott a dolgozószobában. Az ajtó résnyire nyitva volt.
Papírok hevertek az asztalon.
Nem állt szándékában olyan dokumentumokat olvasni, amelyek nem az övéi voltak. De tekintetét ismerős szavak kötötték le. Egy dátum. Egy aláírás. Egy klinika pecsétje.
Lassan közeledett.
Egy orvosi igazolás volt, néhány hónapos. Fekete-fehér: kielégítő egészségi állapot. Kedvező prognózis. Egy szó sem volt halálos betegségről.
Mellette egy másik dokumentum volt – egy szerződés egy ügyvéddel. Ha gyermek születik, a teljes vagyon az örökösre száll. Ha nem születnek gyermekek, a házasságot egy év múlva érvénytelenítik, és semmije sem marad.
Ahogy később megtudta, egy gazdag rokona meghalt, és minden vagyonát ráhagyta, de egy feltétellel: egy éven belül apává kell válnia.
Kihasználták és hazudtak neki, kihasználták a szánalmát, csak hogy aztán értéktelen tárgyként dobják ki az utcára.